Saját írások

Ha van önbecsülésed...

Ha van önbecsülésed... Megmondóemberek vagy fitneszguruk, távoli és közeli ismerőseink, sőt, szeretteink is gyakran fogalmaznak meg rólunk olyan kritikát, ami sebeket üt rajtunk. De magunkra kell-e vennünk mindenki véleményét? A megfelelő önbecsülés védelmet nyújt a felesleges sérülésekkel szemben.

Ha van önbecsülésed, nem érzed magad kevesebbnek, rosszabbnak, csúnyábbnak senkinél, még ha ezt mások próbálják is éreztetni veled közvetve vagy közvetlenül. Mert tudod, hogy minden ember egyedi, minden ember szerethető. Aki másokat leszól, mások felett ítélkezik, elsősorban önmagát tartja kevésnek, és így, mások bántalmazásával próbál feljebb törni egy képzelt hierarchiában.

Ha van önbecsülésed, nem veszed magadra mások haragját vagy ingerlékenységét. Nem ülsz fel olyan vádaknak, mint például, hogy „felidegesítettél, elszomorítottál”, mert tudod, hogy senki sem befolyásolhatja ilyen módon a másik ember érzéseit, csak saját maga. Ő húzta fel magát valamin, ő szomorodott el valamin. Csak rád próbálja hárítani a felelősséget, de ez az ő csomagja, az ő reakciója, ami az ő tapasztalataiból, gondolataiból, hiedelmeiből táplálkozik, nem a tiéd.

Ha van önbecsülésed, nem érzed magad elveszettnek akkor sem, ha nincs éppen senki melletted. Tudod, hogy szerethető vagy és egyedül is képes vagy a boldogságra. Az pedig csak idő kérdése, mikor találkozol a megfelelő személlyel, aki bearanyozza a napjaidat.  

Ha van önbecsülésed, el tudod dönteni, benne maradsz-e egy olyan kapcsolatban, ami nem teljesen tökéletes (az ismerőseid szerint egyenesen katasztrófa), vagy képes vagy kilépni belőle, mert tudod, hogy egyedül is menni fog, illetve jobbat is találsz. Ezt a döntést azonban nem mások véleménye, hanem saját érzéseid, választásod alapján hozod meg.

Ha van önbecsülésed, mered elhagyni a járt utat a járatlanért. Legyen szó munkáról, közösségről, vallásról vagy lakóhelyről, csak azért mert a legtöbb ember a környezetedben egy adott irányt választ, neked még nem kell ugyanarra menned.

Ha van önbecsülésed, azért még nem érzed magad felsőbbrendűnek másoknál, tudod, hogy nem vagy értékesebb, okosabb, jobb, szebb. Gyakran tartasz önvizsgálatot és igyekszel mérlegelni, hogy mennyi az igazság abban, amit mások mondanak rólad. Megszívleled belőle, ami jogos és a tiéd lehet, de elengeded, ami a másé.   

Ha van valódi önbecsülésed, azt senki és semmi nem rombolhatja le, mert az nem egy páncél rajtad, nem egy fal körülötted. Azonos azzal a lénnyel, aki Te vagy.

Hogyan szerezheted meg az önbecsülésedet? Saját magad megismerésével, a családtörténeted, a felmenőidtől hozott minták feltárásával, illetve önmagad és mások elfogadásával.

Mert mindannyian egyedi lények vagyunk, egyéni tapasztalatokkal, saját eszközrendszerrel, viselkedésmintákkal, különböző rálátással a világra. Saját magadat csak te értékelheted és fogadhatod el maradéktalanul, minden más emberi szeretet, támogatás, kapcsolódás - ajándék.

-