Saját írások

Boldogulás az Élet Iskolájában

Boldogulás az Élet Iskolájában Azt gondolhatnánk, hogy a tanulási képességek fejlesztése csak a gyerekeknek, iskolásoknak fontos, ám - mivel az Élet Iskolájában folyamatosan tanulunk-, képességeink kibontakoztatása soha véget nem érő feladat. Ebben nagy hasznát vesszük a kineziológiának, ami segít teljesebb életet élni.

A tanulást nehezítő problémák közül az egyik legismertebb a diszlexia. Ezt a képességzavart arról ismerjük fel, hogy az olvasás nehezebben megy, mint ahogy az életkor vagy az iskolázottság alapján elvárható lenne. Jelentkezhet a betűk, szavak, számok felismerésének, leírásának módjában, a betűk felcserélésében vagy gyenge szövegértésben is. A kineziológia sokat segíthet ezekben az esetekben, elsősorban a jobb és bal agyféltekét összekapcsoló, integrált működésre serkentő gyakorlataival.

 

kineziológia - és különösen a One Brain -  nemcsak az iskolában jelentkező elakadásokban, a diszlexia pedagógiai értelemben vett területén alkalmazható sikerrel.

 

Az élet ugyanis olyan, mint egy iskola, ahol sosem hagyhatjuk abba a tanulást. A kineziológia pedig diszlexiának tekint minden „valamire való képtelenséget”.

 

Vagyis, diszlexiaként kezeli,

-          ha nem vagyok képes megélni a nőissségemet/férfiasságomat,

-          képtelen vagyok boldog párkapcsolatot kialakítani,

-          nem tudok emberek előtt beszélni,

-          nem merek utcára menni,

-          képtelen vagyok koncentrálni,

-          nem tudom elérni a céljaimat,

tehát bármit, ami akadályoz abban, hogy teljes életet éljek.

 

A One Brain szerint ezeket az elakadásokat az okozza, hogy valamikor, a múltban – jellemzően hat éves korunk előtt – egy traumatikus élmény hatására létrehoztunk egy „lelki vakfoltot”. Ezek miatt nem tudunk úgy dönteni vagy cselekedni, mintha ez a vakfolt, érzelmi blokk nem létezne.

 

A kineziológia ilyenkor úgy tud segíteni, hogy a kineziológus izomteszteléssel megállapítja, milyen életkorban történt az az esemény, ami előidézte azt a bizonyos elakadást. Ez lehet egészen komoly trauma – mondjuk valamelyik közeli hozzátartozónk halála -, de lehet olyan történés is, amit felnőtt fejjel nem érzünk vészesnek, kisgyermek korunkban viszont nagyon rosszul éltünk meg. Ilyenkor negatív érzelmi töltés kapcsolódik ahhoz az eseményhez, és amikor életünk bármilyen szakaszában történik valami hasonló, képtelenek vagyunk stresszmentesen reagálni. Ugyanazokat a berögzült viselkedésmintákat ismételgetjük, amiket a traumatikus élmény során is alkalmaztunk. A stressz hatására megszokott „üss vagy fuss” típusú reakcióink lesznek.

 

Ha viszont a kineziológiai oldás során sikerül azonosítani azt az életkort és eseményt, ami a jelenlegi problémát okozza, és a megfelelő korrekcióval (például energetikai gyakorlattal vagy vizualizációval) semlegesíteni tudjuk a történethez kapcsolódó negatív érzelmi töltést, akkor az emlék ugyan megmarad, de már nem ránt vissza bennünket a stresszes viselkedési mintáinkba. Így a szokásos „üss vagy fuss” reakció helyett stresszmentesen tudunk új választást hozni arról, hogyan végezzünk el az addig megoldhatatlannak tűnő feladatot. Képesek leszünk boldog párkapcsolatot kialakítani vagy éppen sok ember előtt beszélni, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk.

-