Aktuális

Betekintés a life coachingba

Betekintés a life coachingba Az ontológiai alapú life coaching eredményessége abban áll, hogy kreatív eszközeivel segít lerombolni a coachee erős ontológiáját, merev világlátását, és gyenge ontológiát ajánl helyette, vagyis rugalmas, reziliens viselkedési mintákat mutat neki, melyek sikeresebbek lehetnek későbbi életének alakításában. A coach eszköztárából most a holon terminus és a fogalmi metafora alkalmazását vizsgáljuk meg közelebbről.

 

 
A holon egy olyan egész, ami egy nagyobb teljesség része, ugyanakkor több, kisebb rész összessége, egésze. A kifejezést először Arthur Koestler használta a Szellem a gépben című művében. A holon szó - ami a görög „holosz” vagyis egész és az „on” azaz rész szavakból tevődik össze - arra is utal, hogy a részek és egészek abszolút értelemben nem különíthetők el egymástól: egy növekvő bonyolultságú rendszer egymásra épülő szintjei. Legfontosabb jellemzőjük: a törekvés az önállóságra és a hajlandóság az együttműködésre.
 
A holonok önszabályozó rendszerek, működésüket rögzített szabályok és a külvilágtól kapott visszajelzések alakítják.
Egy coaching folyamatban ezt a fogalmat használhatjuk például a házasság rendszerének leképezésére. Ebben az esetben a szuperholon a házasság, amit a szexuális holon, a gazdasági-szövetségesi holon (ki vásárol be? miből fizetjük a számlákat?), valamint a szülőtársi holon alkot.
 
Konfliktus alakul ki, ha egy szubholon nem a helyzetének megfelelő holonnak a szabályai szerint viselkedik, kommunikál. Ez gyakran abból adódik, hogy egy személy - különböző élettereiben - más-más holonnak lehet a része. Problémát okozhat, ha egy családfő, aki a munkahelyi szuperholonban vezető pozíciót tölt be, a család szuperholonban is utasításokat osztogat.
 
Válásnál pedig gyakran az okoz válsághelyzetet, hogy a korábbi házastársak nehezen dolgozzák fel, hogy az addigi holon - amit az együtt töltött idő folyamán kialakított, közös rítusaik szövedéke is összetartott - hirtelen két holonra bomlik. Az addigi rítusok már nem működtethetők, a szexuális és a szövetségesi holon felbomlik, egyedül a szülőtársi holon élhet tovább, ha van közös gyermek. Ilyen esetben elég furcsa helyzetet teremthet, ha a válófélben lévő pár még mindig egy háztartást vezet, a volt feleség ugyanúgy mos az urára, mint azelőtt, vagyis úgy tesznek, mintha a szövetségesi holon egyben maradt volna.
A fenti példából látszik, hogy a holon fogalmának alkalmazása segíti a coachot, hogy világossá tegye a coachee számára, miből adódhat az a válsághelyzet, aminek megoldásához segítségre van szüksége.
 
Speciális, kognitív holonként értelmezhető az ontológiai coaching másik fontos eszköze, a fogalmi metafora, ami különbözik a nyelvi metaforától. Ez utóbbi ugyanis olyan nyelvi kép, díszítő elem, amelyben egy dolgot úgy hasonlítunk a másikhoz, hogy a kettőt azonosítjuk. Leggyakrabban irodalmi alkotásokban találkozunk ezzel az eszközzel.
 
Egy bordóvörös könyv vagy –
Dús, csevegő szirmok lapjaid,
Melyek közt a szél borzolva lapoz…
(Radnóti Miklós: Rózsa)
 
A metaforák megítélése azonban jelentősen megváltozott George Lakoff kognitív nyelvész, 1980-ban Mark Johnsonnal közösen publikált, Metaforák, melyekkel együtt élünk című munkája nyomán, amely bevezette a „fogalmi metafora” terminust. A szerzők szerint ugyanis a metafora nem a költők kiváltsága, a leghétköznapibb beszélgetéseinkben is szerepel. Célja, hogy segítse bizonyos fogalmak megértését.
 
A GONDOLKODÁS-t például - amit nem tudunk közvetlenül leírni - gyakran azonosítjuk az ÉTEL-lel, ÉTKEZÉS-sel kapcsolatos, közismertebb jellemzőkkel: rágódik valamin, emészti a szöveget, zöldségeket beszél. Egy absztrakt fogalomkört egy konkrétabb segítségével értelmezünk. Ennek megfelelően a fogalmi metafora egy elvontabb céltartományból, és egy konkrétabb forrástartományból áll.
 
A fogalmi metaforákkal gyakran a nyelvi metaforákon keresztül lépünk kapcsolatba.
 
A fogalmi metaforát felfoghatjuk úgy is, mint egy szuperholont, amelynek két szubholonja a céltartomány holon és a forrástartomány holon. Egy coaching folyamatban például az ÉLET- ről (céltartomány) az UTAZÁS (forrástartomány) fogalomkészletével számos megfelelést tudunk feltárni ilyen kérdésekkel:
milyen típusú utazásról van szó? vándorként, turistaként, csavargóként utazik a coachee? vannak-e útitársai? hova szeretne eljutni? mivel utazik? -  A coachee életében kik lennének az útitársak? mi lenne a cél? mi lenne a jármű?
 
Ám az ÉLET-nek minden bizonnyal lesznek olyan tulajdonságai, melyek nem képezhetők le az UTAZÁSRA, és ez utóbbinak is lesznek jellemzői, melyek nem használhatók az ÉLET értelmezésére.
Ilyenkor a coach javasolhatja egy újabb fogalmi metafora bevezetését, ami a céltartomány olyan tulajdonságait is felfedi, ami addig nem volt látható.
 
A coachee gondolkodásában gyakran az jelent problémát, hogy a forrástartomány holon nem minden elemét veszi észre.
Minden „éremnek két oldala van”, így a forrástartományokban is vannak jó és rossz tulajdonságok (szubholonok). Egy utazás során sem mindig történnek jó dolgok, megtámadhatnak bennünket útonállók, autónk defektet kaphat egy kanyarban. Olyan sincs, hogy csak rossz dolgok történjenek velünk útközben: egy gáláns lovag felvehet bennünket a hintójára, vagy útitársaink segíthetnek cipelni a bőröndjeinket. A coachnak ezekre is fel kell hívnia a coachee figyelmét.  
Azt se felejtsük el, hogy a holont is lehet metaforaként használni. Korábban láttuk, hogy Koestler terminusa milyen jól alkalmazható a házasság működésének leírására. Ebben az esetben a házasság a céltartomány és a „holarchikus rendszer” a forrástartomány.
 
A coach feladata felismerni a coachee mondataiból, hogy milyen fogalmi metaforák szerint gondolkodik, illetve hogy azok forrástartományát teljes egészében használja-e a céltartomány leképezéséhez. Az éremnek csak az egyik vagy mindkét oldalát látja-e. A coach emellett olyan fogalmi metaforákat vezethet be, amelyek szélesítik a coachee látókörét egy-egy élethelyzetben: az addigi, zsákutcának hitt valóságot többsávos sztrádává bővítve. 
 
A metaforák ráadásul kaput jelentenek a tudattalanba, ahol a megoldások és a lehetőségek olyan tárháza rejlik, amihez az elakadásban lévő - hagyományos gondolkodási sémáival - nehezen férne hozzá.
 
Ezért is jó a céltartománytól témában minél távolabb eső forrástartományt alkalmazni, mert akkor a coacheet – mivel nem tudja, miért vetődött fel az adott fogalomkör – a megoldás keresésében nem korlátozza a válsághelyzettől beszűkült gondolkodása, hanem szárnyalhat a metaforatér határtalan világában. 
 
 
Felhasznált irodalom:
Kövecses Zoltán: A metafora (Szabó Réka, Magyar Nyelv, 2009-02)
Kollár József – Kollárné Déri Krisztina: Vízen járni (Mentofaktúra Kiadó, 2010)
 
Bejelentkezés egy coaching alkalomra